Művészek



Somogyi Győző

Életrajz:

1942. július 28-án született Budapesten. Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát és Katolikus Hittudományi Akadémiát végzett.
1968-ban egyháztörténetből doktorált. A művészetet önképzés útján tanulta. Korábban szitanyomatokat készített, 1980-tól inkább fest.
1986-tól Salföldön él, gazdálkodik és alkot.

1956-1960: Képzőművészeti Gimnázium
1962-1968: Római Katolikus Hittudományi Akadémia
1960-1964 között a Kossuth Nyomdában dolgozott, ahol megismerkedett a modern   sokszorosítógrafikai eljárásokkal.
1967-ben pappá szentelték, 1968-ban egyháztörténeti doktorátust szerzett. Az egyházi szolgálat mellett különböző munkahelyeken fizikai munkát végzett.
1972-ben Markó György nyomdászmester megtanította a szitanyomás technikájára.
1972-ben Párizsban és Rómában járt tanulmányúton, megfordult Romániában is, s különösen nagy hatással volt művészi fejlődésére 1980-ban tett görögországi utazása.
1973-tól kiállító művész, rendszeresen szerepel grafikáival, majd később festményeivel hazai és külföldi tárlatokon.
1975-ben kilépett az egyházi szolgálatból és szabadfoglalkozású képzőművész lett.
A 80-as évek elején Salföldön telepedett le. A Káli-medence Környezetvédő Társaság, a Veszprémi Művész Céh és a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
1983-tól főként hadtörténeti témájú könyveket illusztrál, s jelentős írói munkásságot is kifejt. 1973-as indulásától az évtized végéig főként grafikával foglalkozott, míg a 80-as évek elejétől szinte kizárólag festészettel, bár néhány vászna már a 70-es évek közepén megszületett. Művei témáját a magyar történelemből, a vallásból, ill. a hétköznapi életből meríti. Történelmünkből a sorsfordulók iránt érdeklődik. A történelmi hősök megformálása nem hasonlít a korábbi közhelyszerű ábrázolásokra: figurái groteszk hatást keltenek arcuk és kezük felnagyítása miatt. Ugyanakkor maximális korhűségre törekszik, illusztrációi tudományos igényűek. A vallás területéről, a világ legősibb létértelmezéséből a mítoszok, a csodák vonzzák, néhány lapját a Biblián túl az apokrif írások is ösztönzik. Jézus alakja és életének eseményei különösen érdeklik, ábrázolásában felismerhető a falusi templomok sajátos ikonográfiája.
Festészetének jellegét a hangsúlyos, groteszk formák és az igen élénk - piros, sárga, kék - színek adják. Temperaképei az erős kontúrok és a homogén színfelületek következtében grafikai hatásúak, mintha a megrajzolt körvonalakat színezné ki vásznain a művész. ~ nem sorolható egyetlen festői irányzathoz, művészcsoporthoz sem. Képeinek csak egyik összetevőjét alkotja a konkrétan értelmezhető tartalom, kifejezőerejük jórészt szokatlan megfogalmazásukban rejlik.
Első vásznain a Balaton felvidéknek állít emléket, a korábban kedvelt történelmi témáit is festi, görögországi élményeinek egész sorozatot szentel. Ez utóbbi vásznain a déli nap sugarától ájult tájak csendet sugároznak, az állandóság érzetét keltik.
A magyar történelem neves katonaszemélyiségeiről készített portréiból összeállított ikonosztázát Magyar hősök arcképcsarnoka címmel állította ki 1996-ban a Néprajzi Múzeumban. A 100 portrét tartalmazó sorozat tisztelgés a honfoglalás 1100. évfordulójára a sokmillió névtelen katona előtt, akik viharos történelmünk során a hazát védelmezték. A sort Attila hun király nyitja meg és Maléter Pál ezredes zárja. A művész különös gonddal festette le az ábrázoltak öltözékét: az egyenruhák, fegyverek, címerek, rendjelek korhűek, aprólékos kidolgozásuk komoly előtanulmányokra vall. A kissé karikatúraszerű, groteszk hatású mellképeken jól érvényesülnek a művész ragyogó színei és ismert dekorativitása. E sorozat célja a hősi eszményképek felmutatásával a nemzeti hagyományok felélesztése és ápolása, a múlt morális értékeinek felidézése.

Díjak:

1977 Miskolci Grafikai Biennále fődíja
1982 Hatvani Tájkép Biennále Aranydiploma  
1988 Munkácsy Mihály-díj
1992 Magyar Művészetért Díj
1993 Pro Natura-díj
1994 Mednyánszky László-díj
1995 Veszprém Megye Érdemrendje
1996 1100 év Európa - 100 év művészetpártolás.
Művészeti pályázat a Millecentenárium tiszteletére. II. díj
1997 Magyar Köztársaság Kiváló Művésze
2003 Prima Díj
2012 Kossuth-díj
2014 Nemzet Művésze Díj

Egyéni kiállítások (válogatás):

1973 Budapest
1975 Budapest
1975 Kaposvár
1976 Budapest
1976 Frankfurt
1977 Balmazújváros
1977 Miskolc
1977 Zalaszentmihály
1978 Szeged
1978 Komló
1978 Budapest
1979 Mohács
1979 Veszprém
1979 Tapolca
1980 Budapest
1980 Szófia
1981 Miskolc
1981 Graz
1981 Offenbach
1982 Szekszárd
1982 Budapest
1983 Zürich
1983 Siófok
1983 Balatonboglár
1983 Komárom
1984 Budapest
1984 Kiskunhalas
1984 Veszprém
1984 Budapest
1985 Mór
1985 Kecskeméti Galéria
1985 Tihany, Múzeum
1985 Keszthely
1986 Zalaegerszeg
1986 Budapest, Erzsébetvárosi Galéria
1987 Bécs, Collegium Hungaricum
1987 Dömös
1987 Veszprém
1987 Sárvár, Nádasdy-vár
1988 Gödöllő
1988 Budapest
1990 Székesfehérvár
1990 Aszód
1990 Révfülöp
1991 Püspökladány
1991 Ajka
1991 Sandomierz
1992 Budapest, Ernst Múzeum
1992 Tapolca
1992 Siófok
1993 Pécs
1993 Dombóvár
1993 Kaposvár
1993 Keszthely
2002 Tihany, Bencés Galéria
2003 Budapest, Ernst Múzeum
2004 Kaposvár, Vaszary Képtár
2004 Esztergom, Keresztény Múzeum
2005 Ják, Egyházi Gyűjtemény
2005 Sárospatak, Képtár
2008 Budapest, Vármegye Galéria
2009 Forrás Galéria, Budapest
2012 Tihany
2013 Magyarság Háza, Budapest

 

Művek közgyűjteményekben:

Első Magyar Látványtár Alapítvány, Budapest
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Katona József Múzeum, Kecskemét
Lackó Dezső Múzeum, Veszprém

Tagság:

Magyar Művészeti Akadémia
Fiatal Művészek Stúdiója
Magyar Képzőművészek Szövetsége
Veszprémi Művész Céh
Káli-medence Környezetvédő Társaság